Tiltakozó szavaimba és sikításaimba egy idő után farkasüvöltés társult. Meglepve kaptam fel a fejem, és még erősebben szorítottam össze a lábaimat. Nem!! Nem engedem, hogy megerőszakoljon.
A remény újult erővel tört rám. Nem fogja hagyni, hogy bántson...
-Segííts!! Kérlek sieeess!! - Kiabáltam reménykedve és a sok sikítástól berekedt hangon.
-Segíts!!!-Próbáltam leküzdeni a szorító kezet, és farmerom cipzárától minél messzebb lökni a kezét.
Egy pofon lett a jutalmam. Nem bántam.A fájdalom égőn kuszott fel arcom bal felére, forrósággal elárasztva.
Láttam, hogy James nem tudja, hogy kinek kiabálok.
A farkas hátborzongató hangokat adott ki. Már tudtam, hogy nincs mitől félnem. James azonnal felállt és hátrálni kezdett.Én azonnal felpattantam és Jamesnek hátat fordítottam.
James elment -jobban mondva ezt sejtettem-, és ezek után nem hinném, hogy valaha vissza merne jönni.
Ugyanaz a lény,hajszálra ugyanaz, aki tegnap, de most pofája hatalmas vicsorba torzult, és olyan hangot adott ki, hogy minden épp eszű élőlénynek a meghűl a vér az ereiben. Szőre felborzolódva, szemeiben eltökéltség és izzó düh.
James számára ez a kép valószínűleg a legfélelmetesebb rémképek közé fog tartozni élete végéig. Irdatlan nagy, acél-izmos,és vadság és düh....Nekem ez egészen mást jelentett.
Büszkén néztem Rá. Boldog voltam. Biztonságban.Vele.
Elkezdtem rohanni felé. Láttam a szemeiben a megdöbbenést, nem ezt várta. Kitárt karokkal sírva öleltem át a fejét, és szőrébe belemarkolva arcomat a bundájába fúrtam.
Nem tudom meddig sírtam.De Ő hagyta, hogy megnyugodjak. Fejét a nyakamra fektette, éreztem hatalmas súlyát.
-Köszönöm. Megint megmentettél.-Még erősebben öleltem, legszívesebben örökké így öleltem volna. Nem tudom mi ütött belém, sohasem voltam ennyire közvetlen, hogy csak úgy odamenjek valakihez és megöleljem, de most valahogy minden gát leomlott bennem. De mi van ha rosszat fog rólam gondolni...Ez a gondolat megőrjített.
Azonnal hátrébb léptem és megigazítottam magamon a ruhát, elég ziláltam festettem.Kezeimen sötétkék foltok tanúsították, mennyit ellenkeztem. A felsőmet fentebb rántottam és elfordulva felhúztam a sliccemet. Ez annyira kínos. Szemeimből újra potyogtak a könnyek, és legszívesebben meghaltam volna, annyira megalázónak éreztem a helyzetet.
Talán ez volt ami miatt megmozdult. Felém lépett és oldalát az enyémhez dörzsölte.Szemeimből továbbra is potyogtak a könnyek. Lassan fordult elém, és szemeiben láttam a fájdalmat, megértést. Felém közelített és arcomról lenyalta a könnyeket.
A nyelve szabályszerűen égetett, lehelete is forró volt. A boldogság elemi erővel tört fel bennem, és nevettem. Igazán nevettem.
A szeretet hatalmas hévvel csapott le a szívemre. Irracionálisan boldog és szárnyaló voltam. Talán még ennél is több volt, kicsit úgy éreztem, mintha beleszerettem volna. De ez egy farkas, az isten szerelmére!! Nem!! Ez lehetetlen.
Megőrültél Scarlet! Szerelem?!!...
Arcom először lett elképedt, majd kétségbeesett, teljesen lesápadtam. A farkas is látta rajtam, azt hitte talán, hogy megijedtem tőle. Kicsit távolabb húzódott.
Pedig közel sem volt így. Ha tudta volna mit érzek, valószínűleg az ő arcán is meglepődöttség suhant volna át.
Éreztem, hogy térdeim felmondják a szolgálatot, bármennyire is tartottam magam, és erőlködésem ellenére sem tudtam a szememből elűzni az egyre homályosodó részleteket.Halk sóhaj hagyta el ajkaimat. Az Ő arca, már ha egy farkast lehet így jellemezni nyílt volt,és lelkének tükre kitágult a megdöbbenéstől, kérdő tekintetét az enyémbe fúrta.
Nem akartam megbántani, vagy, hogy tévesen következtessen valamire, ezért megpróbáltam a lehető legjobban uralni az arcomat.Talán egy mosolyra is futja....remélhetőleg nem vicsor lesz belőle, gondoltam enyhén ironikusan.
Egy utolsó mosoly kíséretében elájultam. Szemeimet lehunyva az utolsó kép két csillogó, könnyes kék szempár volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése